A kórházi oktató-nevelő munka történelmi fejlődése az európai régióban

Santrač Jelica

 

A környező országokra vonatkozó történelmi adatok a kórházi (általános, szak és beteggondozó) oktató-nevelő munka megjelenése és fejlődése tekintetében igen hiányosak. A kórházakban történő szervezett tanítás első formái azonban a XX. század kezdetére nyúlnak vissza. Az ismert svájci egyetemi professzor, doktor Roullier, akinek a klinikáján, Lausanne-ban (Franciaország) évente akár ezer gyermeket is gyógyítottak, kijelentette, hogy az első szervezett tanítás az említett klinika gyermekosztályán még 1910-ben kezdődött.

A gyermekek kórházi ápolás alatt történő iskoláztatásának megjelenése és fejlődése alapján a kórházi oktató-nevelő munka különböző formáit és típusait különböztethetjük meg. A közös jellemző minden országban, ahol létezik szervezett kórházi tanítás, a következő:

1) a kezdeményezés az orvosoktól ered (mind humánus, mind terápiás okokból), tanító alkalmazásával akár a saját, akár az egészségügyi intézmény terhére (csak jóval később az állam terhére),

2) szervezettebb forma akkor jelentkezett, amikor a kezdeményezéshez csatlakoztak az állami intézmények, és magukra vállalták a kórházi oktató-nevelő munka vezetési és szervezési költségeit (szakszerű oktatói káder, a tanítás kivitelezéséhez szükséges szabványoknak megfelelő felszerelés stb. ),

3) a kórházi ápolás ideje alatt folytatott oktató-nevelő munka a kezdetekben a fiatalabb általános iskolai korosztályokra (1–4. osztály) vonatkozott,

4) átmeneti megoldások konzultációs és instruktív munka formájában jelentkeztek (segítség a gyermekeknek, hogy a kórházi ápolás után könnyebben beilleszkedjenek az iskolai életbe),

5) kiemelt iskolai tagozatok kialakítása (általános iskolák), melyek szervezetileg a területileg legközelebbi általános iskolához tartoztak kétféle diákstátussal: a) osztályvizsgázás különleges bizottságok előtt, b) a tanítás minden funkciójának felölelése (osztályzás),

6) teljes intézményesítés – (különleges) kórházi iskolák megalapítása, osztályokkal (egyes szakkórházakban), tanárokkal, tanítási programokkal, szervezeti felelősséggel, a rendes általános iskolák modellje alapján, illetve iskolák a különleges egészségügyi problémákkal rendelkező gyermekeknek,

7) iskola- vagy különleges iskola típusú autonómia, amely különleges törvényi, normatív, program és szervezeti megoldások alapján működik,

8) nappali kórházi iskola a különleges kategóriájú gyermekeknek (akik napközben kórházban tartózkodnak kórházi ápoláson).

A kórházi oktató-nevelő munka megjelenése és fejlődése okán ezúttal megemlítjük a régió országait, amelyekben léteznek és működnek ilyen kórházak. Svédország gyermekkórházainak sorát a következők képezik: Astrid Lindgren Barnsjukhus, Solna; Queen Silvia Childrens Hospital; Huddinge Barnsjukhus, Huddinge; Sachsska Barnsjukhus, Stockholm; Akademik Burndjukhuset, Uppsala. A solnai Karolinska Egyetemi Kórház kereteiben működnek pediátriai klinikák és egységek, gyermekosztályok, egy központ és két intézet. Németországban a gyermekkórházak minden nagyobb városban megtalálhatóak: egyetemi kórház Aachenben, Göttingenben, Hamburgban, Hannoverben, Heidelbergben, a gyermekkardiológiai, ér- és szívsebészeti központ Berlinben, egyetemi kórházak Düsseldorfban, gyermekpneumatológia Freiburgban (gyermekgyógyászat és kardiológia),gyermeksebészeti klinikai központ a Lipcsei Egyetemen, Német Szív Központ Münchenben, ér- és szívsebészeti osztály a Rostocki Egyetemen, St. Augustine Augustine-ban, illetve gyermekgyógyászati osztály a tubingeni egyetemi kórházban.

A kórházi szervezett oktatással Szlovéniában még 1951-ben kezdtek foglalkozni, a ljubljanai Gyermekgyógyászati Klinikán. A kezdetben 1–4. osztályos általános iskolás gyermekek számára szervezték meg, majd 1959-től az általános iskolák 5–8. osztálya számára is, ill. az oktatás elérhetővé vált az ortopédiai klinika betegeinek is. A Köztársasági Oktatásügyi Titkárság kezdeményezésére 1960-ban az ortopédiai klinika iskolai osztályai csatlakoztak a ljubljanai Ledine általános iskolához. 1967-től a Ledine Általános Iskola kihelyezett tagozatokkal rendelkezik a gyermeksebészeten, a bőrgyógyászati klinikán, a fertőzőbetegségek klinikáján és a fül-orr-gégészeti klinikán, valamint a gyermekhemodialízis és -transzplantációs központ osztályain. 2001-től működik a távoktatás, mint a kórházi oktató-nevelő munka modern formája. Szlovéniában napjainkban a tanítás mintegy 20 egészségügyi központban folyik. 2009-től ezekben a központokban alkalmazzák a középiskolások számára előlátott oktató-nevelő programot is az általános tantárgyakból. A Ledine általános iskola kihelyezett tagozatainak hálózata magába foglalja több város kórházait: Maribor, Muraszombat, Nova Gorica, Celje, Sloven Gradec, Jesenice, Strilna, Novo Mesto, Rakita, Ljubljana.

A Horvátországban a XX. század 80-as éveire tehető a kórházi oktatás nagyméretű elterjedése.  Azonban már 1952-ben létezett szervezett oktatás a gyermekek számára a zágrábi klinikai központban, amely (kisebb megszakításokkal) a mai napig működik. A zágrábi Rebro Klinikai Központ mellett ismert még a Klinikai Kórházi Központ Šalatában, ahol a reumatológiai-kardiológiai és a hematológiai-onkológiai osztályokon folyik az általános iskolások tanítása, ezenkívül Srebrenikben a gyermekek és fiatalok légzőszervi betegségeinek speciális kórháza, ahol 2002 óta az 5–8. osztályosokat is tanítják, 2003-tól pedig a középiskolásokat is az általános tantárgyakból, valamint ide tartozik még a dubravai Sestra Milosrdnica Kórház és Klinikai Központ is.

Magyarországon az általános iskolás korú gyerekek oktatása (1–8. osztályig) 1949 óta szervezetten működik a gyermekgyógyászati tuberkulózis szanatóriumokban, amelyek a megyei kórházak igazgatása alatt állnak. Itt olyan gyermekeket kezelnek, akik bronchiális asztmától, tuberkulózistól és egyéb krónikus betegségektől szenvednek. Az oktatási-nevelési folyamat igazgatása és szervezése egy 8 tanárból valamint 1 gyógypedagógusból álló csapatra van bízva.

A kórházi oktatás és nevelés első szervezett formái Szerbiában 1948-ra és a belgrádi Dedinje Gyermektuberkulózis Kórházra vezethetőek vissza. A Tuberkulózis és Tüdőbetegségek Intézete Belgrádban 1950-től, 1954-től a Belgrádi Orvosi Egyetem gyermekklinikája, 1957-től a Belgrádi Rehabilitációs Intézet (ma Dr. Miroslav Zotović Klinika) és 1961-től a banjicai ortopédiai klinika kapcsolódott be ebbe a munkába.

A speciális egészségügyi problémákkal rendelkező gyerekek általános iskolája 1969-ben átvállalta a szervezeti, szakmai- és anyagi irányítását az iskolai osztályoknak (32), amelyek már léteztek a belgrádi kórházakban. Ugyanabban az évben elkezdődött a szervezett oktató-nevelő munka az otthoni ápolásra szoruló gyermekekkel. 1971-től ez az általános iskola a Dr. Dragan Hercog nevet viseli és az iskola tanulói 7 belgrádi kórházban/klinikán tartózkodnak ápoláson, ezek a Banjica Speciális Ortopédiai-Sebészeti Kórház, a Dedinje Gyermek-tüdőbetegségek és Tuberkulózis Kórház, az újbelgrádi Anyákért és Gyermekekért Intézmény, a Mentális Egészségügyi Intézet, a Dr. Miroslav Zotović Rehabilitációs Intézet, az Egyetemi Gyermekklinika Cerebrális Paralízis és Fejlődésneurológiai Intézete. Minden kórházi iskolai tagozat kombinált (2, illetve 4 osztály) és egy iskolaév alatt 1600 diákot is felölel.

A kórházi kihelyezett tagozatokkal rendelkező általános iskolák hálózata az évtizedek folyamán változott (szűkült és bővült), hogy ma a Szerbiában a már említett (egyedüli) belgrádi Kórháziskolán kívül működik még a Đorđe Natošević Általános Iskola kihelyezett tagozata Újvidéken a Gyermekbetegségek Klinikai Központjában, a zombori Testvériség-Egység kihelyezett tagozata a Zombori Általános Kórház gyermekosztályán, valamint a szabadkai Ivan Milutinović Általános Iskola kihelyezett tagozata a Szabadkai Közkórházban, ahol a tanítás 1–4. osztályos korig szervezik meg azok a gyermekek számára, akik a gyermekosztályon, a gyermeksebészeti osztályon, a fül-orr-gégészeti osztályon és a gyermekpszichiátriai osztályon fekszenek ápoláson.  Az említett iskolák Újvidéken, Zomborban és Szabadkán saját kórházi tagozataikat a XX. század 70-es éveiben alapították.

 

Felhasznált irodalom:

Wels dokument: http://www.hospitalteachers.eu

Joksimović, A. (1995): Osnovna škola ”Dr. Dragan Hercog” – jedinstvena školska ustanova za rad sa decom na bolničkom lečenju i decom sa telesnim smetnjama u razvoju, Zbornik radova – Škola za sve, školovanje bolesne dece, Beograd.

Trnovac, N. (1995): Transformacijaškolskog sistema i novi položaj škole za decu na bolničkom lečenju, Zbornik radova – Škola za sve, školovanje bolesne dece, Beograd.

Rigo, L. (1995): Obrazovanje i mentalna briga u bolnici za plućne bolesti Moždoš, Zbornik radova Beograd

50-leti bolnišničneg školskoga dela v Ljubljani (2001): Bolnišnični školski odelki OŠ ”Ledina” Ljubljana

LegfRiSSebb
 Chain reaction - Láncreakció

Simone Elkeles imád izgalmas és romantikus könyveket írni a tinédzsereknek, és imád rajongóival találkozni.

Búcsú Márqueztől

A kolumbiai és a mexikói kormány tagjai - élükön az elnökökkel - álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett.

westbook.eu