A kunyhó

Bencze Mihály

Önmagamba roskadok, nem várok senkit,

roncsokból, s az álmokból kunyhót építek.

Ez templomom, s kriptám is, ha elfogy a hit.

Anyám beszélőre sosem jössz, hát félek!



Ételem, - a víz és az ég partra dobja-,

gyökér, sáska, kígyó, béka, s anyanyelvem.

Italom az eső, s szomjam vihar oltja,

hőség s hideg hasad, s roppantja gerincem.



Múltam s jövőm nincs, csak a jelenben élek,

minden rajtam kívül rendeződik, s halad

a csillagos éjben, én a vándor lélek

a hit örök tűzét őrzöm, s bennem marad.



Hetek óta semmi eső, szomjan halok,

sivatag a testem, teremtőm búcsúzok.

De itt a zápor, éledek és rohanok,

villám csapott kunyhómba, hörgök s ordítok.



Hogy tehetted Istenem, így büntetsz engem!

Düh és keserűség vulkánja kiloccsant,

ájultan zuhantam a félédes füstben,

és zord sziklák alján az árnyékom csobbant.



Másnap egy furcsa hang többször is szólított,

újszülöttként ébredtem, s remegő szívvel

megértettem, hogy énemtől szabadított.

Honnan tudtad, hogy élek, s szigetem kulcsjel?



Láttam füstjelzésed, ő mutatott utat,

karjukra fűztek mosolygós fénynyalábok.

Hídon túl új élet, Isten nem sanyargat,

szorítja kezed míg eltűnnek a nyomok.



(Csernátfalu, 2011. január 23.)

LegfRiSSebb
 Chain reaction - Láncreakció

Simone Elkeles imád izgalmas és romantikus könyveket írni a tinédzsereknek, és imád rajongóival találkozni.

Búcsú Márqueztől

A kolumbiai és a mexikói kormány tagjai - élükön az elnökökkel - álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett.

westbook.eu