Az első lépést nekünk, tanároknak kell megtennünk

Fehér Márta

-Számos verseny kapcsán találkozunk az Ön nevével, mint felkészítő tanárral,
mentorral. Amikor tavalyelőtt Magyarországon az Év Mentora Díj elismerő oklevél
kitüntetésében részesült, úgy fogalmazták meg, hogy Ön mágnesként vonzza
magához a diákokat korszerű gondolkodásával és végtelen lelkesedésével. Honnan ez
a lelkesedés, mi motiválja?

- Már az elemi iskolától kezdve, az egyetemmel bezárólag rendkívül jó tanáraim voltak. Mindannyian példás, karakteres személyiségek voltak, akik nem csak a tudományt adták át, hanem emberségre is tanítottak bennünket. Név szerint egyet sem emelnék ki, hosszú lenne a névsor. Azután, ha megkérdezik, hogy miért választottam a kémiát, erre azt szoktam válaszolni, hogy a példás tanárok mellett, a kísérletek vonzottak, lenyűgöztek. Rengeteg útravalót kaptam az iskolától, és úgy gondolom, hogy bűn lenne, vétkeznék, ha ezt nem adnám tovább diákjaimnak. A korszerű gondolkodást nem nehéz elsajátítani. Lépést kell tartani a kor szellemével, amire kiváló alkalmak a tanári továbbképzések. Arról is meg vagyok győződve, ha a tanár szereti saját tantárgyát és nem nyűgnek érzi a mindennapi teendőinek elvégzését, akkor azt lelkesedéssel teszi. Ezt nagyon gyorsan megérzik a diákok is. Szinte átviszem rájuk a tantárgy iránti lelkesedést. Miután jobban megismerem diákjaimat, kialakul egy kölcsönhatás, amikor mindkét irányban működik a motiváltság. Az első lépést mindenképpen nekem, nekünk, tanároknak kell megtennünk. Ha kialakul a kölcsönös bizalom, olajozottan fog működni a gépezet, nekem már csak irányítani kell a folyamatot. Egyébként ez a gondolat, miszerint mágnesként vonzom magamhoz a diákokat, egyik tanítványomtól ered, aki saját maga fogalmazta meg a rólam írt ajánlólevelében a Mentor Magazinnak.

- Mi a titka annak, hogy olyan jól motiválja tanítványait?

- Nagyon lényeges, hogyan vezetem be a tantárgyat. Szeptember hónapban, amikor megérkezik az új generáció, nem a nehezebb résszel, nem a száraz elmélettel kezdem azonnal. Élnék a Kutató Tanárok Országos Szövetsége elnökének szavaival, aki azt mondta egy tanári továbbképzésen, hogy - idézem - : Sokkold a gyerekeket kísérletekkel!” Egy másik neves szakember ezt a következőképp fogalmazta meg: Be kell etetni a gyerekeket”. Nagyon nehéz a mai diákokat elcsodálkoztatni. Rengeteg más fajta inger éri őket. Ugyanakkor igénylik a bemutató kísérleteket, kíváncsiak. Ha pedig még be is vonom őket a munkába, a kutatásba, a siker nem marad el. A kémia sava-borsa” a kísérlet, nélküle nem lehet tanítani hatékonyan a tantárgyat. Ez persze rengeteg plusz munkával jár. A kísérletet elő kell készíteni és ehhez nem elég az 5-10 perces szünet. Fizika és kémia tanárok nagyon megérdemelnének közösen legalább egy technikust, akik besegítenek az előkészületekbe. Abban bízom, hogy ezt belátja egyszer majd az Oktatási Minisztérium is. Addig pedig marad az órák előtt vagy után az előkészítés. Ami pedig nem fér bele a tanórába, marad a délutáni foglalkozásra, a szakkörre.

- Milyen egyedi tanítási módszerekkel, új kísérletekkel teszi vonzóvá diákjai
számára a természettudományt? Nem egyszerű dolog a társadalomtudományokkal, az
ún. presztízsszakmákkal konkurálni...

- Nagyon kedvelik a diákok a csoportmunkát illetve alkalmazni szoktam a kooperatív módszert. Ez utóbbinál tapasztalatom, hogy jobban megjegyzik a tananyagot, ha saját maguk találják meg az összefüggéseket, lapozzák, kutatják a szakirodalmat. Szemináriumi munkákat is szívesen készítenek tanulóim. Ilyenkor közösen választjuk ki a témát. Miután feldolgozzák, kiselőadást tartanak az anyagból. Ekkor gyakorolják a szereplést is, fokozatosan csiszolódnak előadásmódban is, és nem csak a tananyagot sajátítják el. Megtalálják a természettudományok között az összefüggéseket. Ebben a gyengébb képességű tanulóknak is van sikerélményük, arról nem is szólva, hogy növekszik az önbizalmuk. Mire végzősök lesznek a diákjaim, profi előadókká válnak. Sokan közülük kutatómunkával foglalkoznak. Rendszeresen megjelenek velük különféle természettudományi rendezvényeken, ahol kiselőadást tartanak, és bemutatják kutatásaik eredményeit határainkon belül és túl is. Vallom azt is, hogy mindenkinek van alkalma kísérletezni, ha a tanár is elég elszánt rá. Ha jobban felszerelt egy iskola, természetesen nagyobb a lehetőség. De nem minden csak az anyagiakon múlik. A környezetünk tálcán kínálja a lehetőséget. Dolgoztam olyan iskolában, ahol elég szűkös volt a lehetőség. Azután hetedik osztályban, amikor még épp tanulják az első lépéseket a kémiatudományban, nehéz kísérletet bemutatni. Megkértek a diákok, hogy tegyünk valamit. Kitaláltam, hogy az elkövetkező napokban gyűjtsenek különféle műanyagokat. Másnapra összehordtak vagy egy köbméter műanyagot. Próbára gyújtottunk meg belőle mintákat, vizsgáltuk a füstgázok kémhatást. És még új ismeretekre is szert tettünk. Akkor tapasztaltuk meg, hogy az égő, megolvadt műanyag, ha a vízbe cseppen, bontja a vizet hidrogénre és szén-monoxidra. Ez akkor még számomra is új ismeret volt. Csodálatos volt megtapasztalni ezt az új ismeretet és nagyon jó érzés volt, hogy sikerült néhányukat megnyerni a kémiának.

- A Magyar Tudományos Akadémián Önt is elismerték a Magyar Kémia Oktatásért-díjjal, amit a Richter Gedeon Alapítvány ítél oda azoknak az általános és középiskolai pedagógusoknak, akik évtizedeken át tartó áldozatos munkájukkal hozzájárultak a tehetséges diákok felkarolásához. Hogyan látja a vajdasági magyar tehetségek helyzetét? Könnyebb-e, nehezebb-e itt nálunk felfedezni a tehetségeket, majd megtartani, fejleszteni őket? Gondolom, a Bolyaiban, ahol Ön tanít, ez kézenfekvő, hiszen kiemelt hangsúlyt fektetnek a természettudományokra, a tehetséggondozásra. De mi van a többi diákkal, aki nem ide jár? Mi van a tehetséggondozók előtt és után? Teljes a háló?

- Iskolámban, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban kiemelt szerep jut a természettudományos tantárgyak oktatásának, tanulóink emelt óraszámmal hallgatják. Véleményem szerint mindenki tehetség valamiben, függetlenül attól, hogy melyik iskola diákja. Azonosítani kell a tehetséget. Erre vannak különféle módszerek. Miután azonosítottuk őket, személyre szabott programot kell kidolgozni. A tehetséges diák erős oldalát fejleszteni, a gyenge oldalát erősíteni kell. Erre szolgálnak a dúsító programok. Mindez csak akarat kérdése. Végezze a pedagógus a munkáját szívvel, lélekkel, úgy, ahogyan erre tanították. Vajdaságban is már megalakult a Tehetségsegítő Tanács illetve a Tehetségpontok. A Tehetségpontok elsődleges funkciója a tanácsadás, a pályaorientáció, a lehetőségek, az információk személyre szabott megmutatása a tehetséges fiataloknak. A Tehetségpontok összegyűjtik, és tematizálva ajánlják fel az ország és a határon túli térség minden tehetséggondozással foglalkozó szervezetének a szolgáltatásait. A Tehetségpontok nyílt intézmények, amelyek a saját településük, régiójuk minden hozzájuk forduló fiataljának információt és segítséget biztosítanak.


- Rendkívül fontos a tanárok elismerése, motiválása, hogy ne csak a tananyagot adják át, hanem neveljék is tanítványaikat, és szerettessék meg velük a tudományokat. Ma, amikor mindenféle tekintetben válságról beszélünk, mennyire tud eleget tenni ennek a feladatának a tanár? Partner-e a diák, a szülő?

- A tanárok minden szava, minden mozdulata nevel azon a színpadon, amelyet katedrának neveznek . A pedagógusoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy felkeltsék a diákok érdeklődését, amivel sokszorosára növelhetik az ismeretek befogadásának hatékonyságát. Ez csak kölcsönös bizalom kérdése. A feladat nem könnyű, a pedagógusoknak manapság számtalan vetélytársuk is akad. Úgy látom, hogy a tanítás feltételeinek módosítása is egyre nagyobb kihívás elé állítja a pedagógusokat. A természettudományos tárgyak nem tanulhatók meg pusztán könyvekből, kísérletekre van szükség az órákon, sőt maga a természettudományos oktatás is ezek segítségével újítható meg. A fizika, a kémia és a biológia ugyanazt a természetet írja le, csak más nézőpontból, más fogalmakkal, és ez a sokszínűség teszi a természettudományos tárgyakat érdekessé.

- Ön hogyan látja, visszaadható-e a szakma presztízse? Hogyan vélekedik a utánpótlás kérdésében?

- Sajnos a szakma népszerűségi indexe nagyon alacsony, a természettudományos tantárgyak oktatásánál ez hatványozottan kifejezésre jut. Erre már rájöttek nem csak nálunk, hanem egész Európában is. Addig, amíg az óraszámokat karcsúsítani igyekeznek, összevont természettudományos oktatás bevezetését tervezgetik, addig nem számíthatunk érdemi változásra. A természettudományok tanulása nem könnyű, és ha még a társadalom sem becsüli meg a pedagógusok munkáját, akkor néhány év múlva nem lesz, aki minőségi oktatást tud nyújtani. Erre sajnos már most is van példa, hogy sok nem szakember tanít fizikát, kémiát, matematikát. Minden diszciplinának megvan a sajátságos oktatási módszertana, senki sem lehet polihisztor, nem érthet mindenhez. Sokan ezt másképp gondolják, amivel csak ártanak a szakma tekintélyének, de főleg diákjainak.

- A kémia oktatása látványossá, érdekessé, figyelemfelkeltővé és még szórakoztatóvá is tehető - ezt bizonyítja az Ön hozzáállása. Biztosít-e ehhez elegendő teret az oktatási rendszerünk?

- Oktatási rendszerünk válságban van, sokszor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Perifériális dolgokkal foglalkozik, a lényeges dolgok felett pedig elsiklik. Tantervek nincsenek összhangban, sokszor nincs is megfelelő tankönyv, vagy már befejezi a generáció az évfolyamot, a tankönyv pedig még nyomdában van. Gyökeresen meg kell reformálni az oktatási rendszert, ehhez átfogó és főleg átgondolt stratégiára van szükség.

- Csodák palotája, TUDOK verseny, díjak, elismerések, tehetséggondozás. Emellett alapító tanára a kárpát-medenecei Kémiatábornak, sőt diákjaival Zentáról útra kelt, a magyarországi vörösiszap-károsultakat támogatni a helyszínen. Mintha az Ön számára nem is 24 órából állna a nap...

- A tanár viselkedése iskolában, és azon kívül is meghatározó tényező. A tanár nem csak oktat, hanem nevel is, és nem csak délelőtt vagy délután, hanem a nap 24 órájában. Nevelni csak személyes példamutatással lehet, és ha mindezt a tanár odaadással teszi, kedveli a munkáját, szereti a diákjait, akkor ez többé nem teher számára, hanem hobbi. Amit szívesen csinálok, az számomra felüdülés. A pedagógia számomra nem csak munka, hanem egyben hobbi is. Ezt nevezik hivatásnak. Számomra csak az iskolai óra ismeretes, amikor becsöngettek. Nem ismerem azt a fogalmat, hogy a nap 24 órából áll. Ha nem elég a 24 óra, megtoldom.

LegfRiSSebb
 Chain reaction - Láncreakció

Simone Elkeles imád izgalmas és romantikus könyveket írni a tinédzsereknek, és imád rajongóival találkozni.

Búcsú Márqueztől

A kolumbiai és a mexikói kormány tagjai - élükön az elnökökkel - álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett.

westbook.eu