Európa jövőjének alapvonalai

Árpás Károly

Bemutatás

A Szimbiózisban két kultúra – közös múlt – egy európai régióban. A kultúrák és a hagyományok megőrzése a sokszínű egységes Európáért című pályázati projekt a Bene Zoltán vezette kulturális centrum tevékenységére és kapcsolataira épül; a kötet anyagát Dénes Zoltán PhD szerkesztette. A kötet előszava fölvázolja a hivatalos kereteket.

Az első tanulmány az Algyőn élő Pászka Imréé: Kisebbségek az Európai Unió nyugati felében és az európai identitás. A jeles szociológus és történész írásában először a kereteket tisztázza – „Fogalmi, elméleti háló”. Az értekezés második egysége – „Nyelvpolitika” – az etnikai identitást megalapozó, biztosító nyelvi, anyanyelvi kérdéseket részletezi (érdemes ezt összevetni a szerbiai Magyarságkutató Intézet tevékenységével!). Ezután tér ki a demográfiai tényekre: „Etnikai viszonyok az EU régi tagországaiban”. Figyelemre méltó adatokat olvashatunk a létező nemzetiségekről! „Ha számszerűsítjük az Európai Unióban élő ősi kisebbségeket…., akkor úgy nagyjából 46 nemzetiséget számolhatunk össze, ezzel szemben az újonnan csatlakozott országokban számuk mindössze 27.” A szerző ezután „Az európai identitás” problémáját járja körül.

A második tanulmány a szerkesztő Dénes Zoltán munkája: Kisebbségek az Európai Unió határain. Testvértelepülések kapcsolatának kialakítása a román-magyar határ mentén. A szerző a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén működő doktori iskola egyik alapprogramjának, A népek együttélése a Kárpát-medencében című projekt tapasztalatait összegzi. Gyomaendrőd és Bihardiószeg történelmi alapú kapcsolatait tárja fel – ezzel mintegy példát adva újabb kapcsolatokhoz.

Harmadikként szerepel Ujj János dolgozata, amely történelmi távlatba helyezi a kérdést: A dualizmus korának román megítélése. Egy városnak csak egy története van. A történész Arad várostörténetét veszi példának – adatai új megvilágítást adnak a magyar-román kapcsolatoknak (ne csak a vértanúk miatt foglalkozzunk a régió jeles településével). Kiegészíteném azzal, hogy az Aradon végzett értelmiség egy része fontos szerepet töltött be a magyar kultúrában – gondoljunk például Kerényi Károlyra, Virányi Elemérre (hogy a Lugoson született Neumann Jánost ne is említsem).

Ez után Tóth István értekezése következik: A Szlovák Nemzeti Egység Pártja. A történész-politológus valamikori csoporttársam, Simon János alapossággal vizsgálja napjaink egyik fontos politikai tényezőjét – jelezve, hogy nem csak Závada Pál történelmi családregénye (Jadviga párnája) kötődik térségünk politikai megítéléséhez. Fontosnak tartja „A Nyilaskeresztes Párt és az alföldi szlovákok” kapcsolatát – nem a minősítés, hanem a politikai lehetőségek kihasználása miatt.

A kis kötet következő írása a szociológiai vizsgálat klasszikus példája – Marjanucz László: A magyarcsanádi nemzetiségek. A kutató példaszerűen mutatja, hogy egy „anyaországi tudós” miképpen viszonyuljon munkássága tárgyához! Az „Általános jellemzők” után „Rövid történetük” taglalása következik; majd a lakosság „Nemzetiségi és vallási megoszlása”. Eztán tér ki a hat nyilvántartott etnikum „Életmód – szokások” bemutatására, amelyet történelmi alapokra helyez („Hétköznapi élet a két világháború közötti Magyarcsanádon”).

Következő szerzőnk, Józsa András témája különösen érdekes: Magyarként élni, magyarnak maradni Romániában. Rövid bevezető után a kutató vázolja a történelmi múlt kisebbségeit: magyarok, németek, romák, örmények, ukránok, oroszok, zsidók, törökök, tatárok, görögök, szerbek, szlovákok, horvátok kerülnek sorra (a bolgárok, lengyelek kimaradtak). Ez után történelmi vázlatos áttekintés következik – ebben már a magyar kisebbségre koncentrál. A magyarnak maradni-kérdés egyik talpköve a magyar nyelvű média; emellett kitér a családi és az oktatási nyelvhasználat jelentőségére (a vallásit nem említi).

Ismét külföldi szerző következik: Bodó Barna; tanulmánya A Bolyai Egyetem, mint (!) politikai projekt [a magyar helyesírás a mint előtt akkor használ vesszőt, ha hasonlításról van szó; azonosításkor nem – a kötetnek nem volt nyelvi lektora]. A szerző a terjedelmi keretekhez képest részletesen kifejti, hogy mit tehetett, mit tett a felsőoktatási egyezmény tantestülete a magyarságért.

Ezt követi egy három nyelvű Összefoglaló, amely a rezüméket helyettesíti.

A következő egységben szintén három nyelven a kötet szerzőit mutatják be – itt hiányolom az alapvető életrajzi adatokat (ezekből következtetni lehetne a tudósok tudományos iskolákhoz való kötődésére).

A Függelékben Bene Zoltán Keskeny határ című tárcáját olvashatjuk, szintén három nyelven, melyet a Romániából Magyarországra költözött barátjának, Kátó Sándornak ajánl az író. (Maga az írás belekerült a Szomor Zsolt-történeteket összefogó KESERÉDES (Hungarovox, Budapest, 2010) kötetbe.

Útravaló

Szécsi Imre, a felelős kiadó ismerős a kistérség lakosai előtt: a Millennium Kávéház vezetőjeként sokat tesz a határon túli kapcsolatokért (például nemcsak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége rendezvényeinek ad helyet, hanem az Ötágú Síp egyesület programjainak is). Bár maga a kötet nem került könyvárusi forgalomba, de nemcsak az Algyői és Somogyi Könyvtár népszerűsíti, hanem a Tisza-pART TV is (Pusztai Virág riportja).

Amikor a Magyar Köztársaságot kilenc régióra osztották, akkor Szeged megyei jogú városként csak egy központ lett a Dél-alföldi Régióban. Ám az Európai Unió (főleg ha Szerbiával is növekedik) regionális programjainak egyik letéteményes magyar központja lehet – akár Vác vagy Balassagyarmat. Ehhez viszont a helyiek munkálkodására van szükség – öröm, hogy egyik példa Algyő lehet! Csináljuk mi is! (Együtt két kultúra – együtt több kultúra Szerkesztette Dénes Zoltán PhD h.n. [Algyő], é. n. [2010] 99 o.)

LegfRiSSebb
 Chain reaction - Láncreakció

Simone Elkeles imád izgalmas és romantikus könyveket írni a tinédzsereknek, és imád rajongóival találkozni.

Búcsú Márqueztől

A kolumbiai és a mexikói kormány tagjai - élükön az elnökökkel - álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett.

westbook.eu