Az oktatás és nevelés mint foglalkozás

Burány Marianna

A nevelés jellegzetességei:

Nemzedéki jellegű: főleg az idősebbek tanítják a fiatalokat. A kétoldalú viszony mellett van olyan időszak, amikor a kortárscsoport szerepe megnő, pl. a serdülőkorban.

Társadalmi jellegű: nincs társadalom együttható nevelés nélkül, de nevelés sincs társadalom nélkül.

Történelmi jellegű: minden kornak és társadalomnak megvan a jellegzetes nevelése, oktatás felépítése.

Változtató jellegű: a nem megfelelőt neveléssel próbálja kiküszöbölni.

Megőrző jellegű: igyekszik megőrizni az értékeket, azt, ami a történelem folyamán hasznosulhatott.

Szervezett: a társadalom intézményes kereteiben működik.

Rendszerezett: a nevelés a születés pillanatában induló folyamat, amely életünk végéig elkísér minket.

A nevelésnek legalább két tényezője van, az alanya és a tárgya, akitől kiindul, és akire irányul: a nevelő és a növendék. A nevelő az, aki illetékes a gondjaira bízottakat a fejlődés útján vezetni – vagy természetes helyzetéből eredően (a szülő), vagy megbízatása, foglalkozása alapján (a pedagógus). Csak olyan ember tud nevelni, aki fejlett, és mindenki csak azokat nevelheti, akik nála kevésbé fejlettek. Növendék nemcsak a gyermek és a fiatal, hanem mindenki, aki nevelésben részesül. Az oktatás hétköznapi értelmezés szerint valamely információ, ismeret, tudás megtanítása, kezelése, elsajátítása.

Pedagógusnak lenni nem csupán hivatás – elhivatottság. A jó tanító, óvónő, pedagógus munkáját, odaadását, fáradozását képtelenség pénzzel megfizetni, hiszen ők viselik gondját a „jövőnek”. E szakma komplex összetevői:

Hivatás: „Lelki megszólítottság” – meggyőződés.

Mesterség: Speciális arculat, hitelesség, varázsosság

Szakma: Professzionalizmus

Foglalkozás: Állandó foglalatosság, státusz, pozíció, szerepkötelességek, személyiség megfelelése.

A pedagógiai szakma, az elméleti kutatás és gyakorlati fejlesztés számos részterületén megindult a jövő előkészítése, így többek között a tanárokkal szemben mutatkozó új elvárások megfogalmazása. A 21. században nem a tanár lexikális tudása a fontos, hanem a tudás átadásának a módja, rátermettsége, képessége. Nem hihetjük, hogy a jó tanár mindig többet tud, és mindig tudja a helyes választ, mindig kiegyensúlyozott és nyugodt, egyformán szereti tanulóit, és nincs kedvence, eltitkolja valódi érzéseit, mert így teremt jó légkört, olyan tanulási légkört, ami izgalmas, feldobó, ösztönző és mégis csendes, nyugodt, nem követ el hibákat, sohasem felejt el semmit. A tanár és a tanítvány közös felelősségére és együttműködésükre épít.

A nevelői magatartás 3 alapvonása:

  1. Tekintélyelvű: tiltás, büntetés, egyéni sajátosságok iránti toleranciahiány,

erős produktivitás, szabálykövetés, feszültség, bűnbakképzés, agresszió.

  1. Ráhagy: vezetés hiánya, szabályok, elvárások hiánya

– nincs produktivitás, kaotikusság

  1. Demokratikus: szabályok, elvárások, közös döntések, egyéni sajátosságok toleranciája, odafigyelés

– átlagos produktivitás, jó közérzet, barátságok

Az iskolák a külvilágtól nem szigetelhetőek el, a társadalmi változások nyomai tükröződnek az iskolai életben, legfőbbképp a tanár-diák viszony alakulásában. Az iskola a társadalom kicsiben.

A pedagógusfunkciók és konfliktuskezelés

A tanár és diák is szerepeket vállal és játszik el. A szerepek változnak attól függően, hogy a szereposztó társadalom éppen milyen állapotban van. A válságot átélő társadalomban gyakran észleljük a pedagógusszakma leértékelődését is. A tanár korábban a tekintély és a tudás megjelenítője volt, ma küzdelmes munka vár rá, hiszen egy tudásmenedzsment része, és az oktatási folyamat szervezéséért és eredményéért felel. A tanító feladatköre nem merül ki az ismeretek átadásában, a tanulók képességfejlesztésében, a motiválásban, érdeklődés felkeltésben. A tanári munka egyik legfontosabb eleme, hogy segítse a gyermeket abban, hogy önmagával és embertársaival harmonikus kapcsolatban legyen. A pedagógus reakciója és magatartása a konfliktusok során, a megoldás folyamatában nemcsak pillanatnyi befolyásolással bír a gyerekre, hanem alkalmazkodóképessége és normakövetése kialakulásának is meghatározója. Egy pedagógusnak fontos a konfliktushelyzetet minél hamarabb észrevenni és kezelni. Olykor szüksége lehet „közvetítő” szerepkörére is, azaz egy olyan személy ténykedésére, aki a konfliktus mindkét érintettjét jól ismeri. Így meg tudja győzni őket a másik fél szándékainak tisztaságáról. A tanítónak bizonyos készségeket kell kialakítania, amelyek lehetővé teszik a sikeres konfliktuskezelést. Elsősorban ki kell fejlesztenie a bölcs konfrontálódás képességét, elveit nyíltan és világosan kell megfogalmaznia, oda kell figyelnie a másik félre, a problémákat nem egyetlen szemszögből kell vizsgálnia. A tanulók önértékelése általában a pedagógus értékelésének függvényében alakul ki. Ennek súlyát csak megnöveli az a tény, hogy a gyerek további pályafutása, iskoláztatása az előző tanulmányi előmenetelétől, azaz jegyeitől is függ. Az osztályzás gyakran a tanárok „önkényes fegyvere”.

A nevelési szituációk megoldásakor nem egy előzetesen megtanult pedagógiai terápiát alkalmaznak, hanem személyes intuíciójukra, pillanatnyi ihletükre vagy az évtizedes, merőben egyéni jellegű tapasztalataikra hagyatkoznak. A pedagógiai tankönyvekben nincsenek meg a tipikus nevelési helyzetek, a jellegzetes iskolai szituációk leírásai, tehát a problémák racionális, tudományos diagnosztizálása és a megoldásukhoz szükséges, ugyancsak racionalizált pedagógiai, technikai eljárások ismertetése. Ezek helyett alapelveket, célokat fogalmaznak meg, ahhoz hasonlatosan, mintha a mérnökhallgatóknak a tudományos-technikai forradalmat tanítanák a műszaki szakismeretek helyett. Hiányoznak – talán valamilyen rosszul értelmezett demokratizmus következtében is – olyan kidolgozott és a gyakorlatban ellenőrzött módszerek, amelyek figyelembe vennék az iskolák, osztályok eltérő szociális összetételét és az ebből adódó kulturális start különbözőségét. Azok az oktatási és nevelési eljárások, amelyeket a hallgatók a főiskolán tanulnak, valamilyen eszmei, elgondolt tanulóra és oktatási szituációra vonatkoznak.

A tanár személyisége

Minden kisdiák úgy képzeli el a tanítóját, mint aki kedves, aranyos, megértő, mindig lehet rá számítani, segítőkész és mindig tud mindent. Ezzel szemben nem csak a tanártól tanulhatnak, hiszen minden, ami körülveszi őket hatással van rájuk. A tanár sem tudhat mindent (más kérdés, hogy ezt kell sugároznia), viszont tisztában kell lennie azzal, hogy bizonyos információkra hogyan, hol bukkanhat rá. Mindig fejlesztenie kell magát.

Carl Rogers amerikai pszichológus szerint az empátia, a bizalom és az elfogadás légkörében minden személyiség alkalmassá válik a fejlődésre. Saját fejlődésével együtt képesnek kell lennie személyiségfejlesztésre is. A jó pedagógusnak számtalan olyan képességre van szüksége, amely nem mindenkiben található meg, és főleg nem egyszerre. A jó tanárnak szeretnie kell a gyermeket, és a gyermek fejlődését elősegítő munkálatokat kell végeznie. Minden erre a két tulajdonságra tud felépülni.

A jó pedagógus a pedagógus szemszögéből: néhány tulajdonsága – szervezőkészség, kreatív, optimista, segítőkész, figyelmes. A jó pedagógus a diák szemében: megértő, kedves, türelmes, sokoldalú, következetes, játékos, nyugodt. Ezzel szemben a rossz tanár megbízhatatlan, határozatlan, engedékeny, igazságtalan, nem nevelő, bizalmatlan, tudja, hogy nem jól végzi a dolgát, mégis folytatja.

Ma már mást jelent a tudás, a tanulás és a tanár, mint a korábbi időkben, de a tanári pálya számos jellemzője megőrizhető. Új elvárások léptek fel a tanárokkal szemben, amelyeket tisztán kell látni ahhoz, hogy az iskola megfeleljen a 21. század társadalmi kihívásainak. Míg a fejlődő országokban munkanélküliség uralkodik, addig a fejlett országokban tanárhiánnyal kell szembenézni. Mindezek okai, pedig, hogy ezekben az országokban egyre jobban elveszíti vonzóképességét ez a szakma. Hiszen nem csak hogy ma már ez nem tartozik a megbecsült foglalkozások közé, de a fizetés is kevés a leterheltséghez viszonyítva. Elmondható, hogy jó pedagógus akkor lesz valakiből, ha vannak bizonyos veleszületett tulajdonságai, adottságai erre a szakmára vonatkozólag. Mivel a mai fiataloknak egyre fontosabbá válik az élet anyagi oldala, sok erre termett nem ebben a munkakörben keres megélhetést.

Alkotás és adaptálás a pedagógus munkájában

Az alkotás és az adaptálás két jellegzetes tevékenységi mód. Az alkotás újnak és eredetinek a létrehozását jelenti, az adaptálás pedig átalakítást, átdolgozást jelent. Pedagógiai adaptálásról azóta beszélhetünk, amióta a pedagógusok előre gyártott tankönyvekből, taneszközökből dolgoznak. A pedagógusok mind az alkotás, mind az adaptálás terén bizonytalanok. Az adaptálásban nincs kellő bátorságuk. A hajdani központi, bürokratikus irányítás – és az azt kiszolgáló igazgatás és felügyelet – évszázadokon át az irányító tanmenetekhez való igazodást, s annak a haladási naplóban való regisztrálását tartotta fontosnak. Tehát azt, hogy a pedagógus „hol tart”, „lemaradt-e a tananyagban”, s nem azt hogy az egyes gyerekekhez igazítsa az adott tananyagot, a tanítás módját.

A pedagógus munkáját művészi jellegűnek tekintjük, mert a nevelés-tanítás a művészi tevékenységekhez hasonlóan – elvileg – olyan aktív tevékenység, amelyben a pedagógus önkifejezésére is mód kínálkozik. Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiai munka produktumai között elkülöníthetünk egyéni és közös produktumokat.

- Az egyéni produktum kizárólag a pedagógus tevékenységének a tárgyiasulása, például ilyen egy óravázlat, egy saját készítésű feladatlap, egy tudományos vagy publicisztikai írás.

- A közös produktum mindig a tanulóval (tanulókkal) közös. Ilyen produktum a tanuló bármely, a pedagógus irányításával bekövetkezett teljesítménye.

A pedagógusmunka produktumait a produkció minősége szerint is számba lehet venni. Eszerint megkülönböztethetjük a rutinmunka termékeit és az alkotásokat. Az alkotások mindig problémamegoldások eredményei, olyan eredmények, amelyek valamely körben újak. A rutinmunka termékei nem ilyenek, ezeknek semmilyen újdonságértékük sincs. Az alkotásoknak két szintje, két fajtája lehetséges: szubjektív alkotások és minőségi alkotások.

- A szubjektív alkotások a rutinmunkával szemben már alkotások, tehát problémák eredeti megoldásai, de csak szűk körben érvényesek (például az adott osztály vagy az adott iskola szintjén), egyediségükön nemigen mutatnak túl.

- Ezzel ellentétben a minőségi alkotások egy egész kultúrkör (például Magyarország) számára újak, azaz egy bizonyos körben általános érvényűek.

Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia nézőpontjából a szakmai önismeret a követ­kező négy „személyiségtényező” mentén ragadható meg: 1. A pedagógus tudása 2. képessé­gei 3. attitűdjei 4. nevelési stílusa.

A pedagógus tudásán természetesen nem elégséges csak a szaktudományos tudást érteni, mert ebből alakul ki az a véglet, hogy valaki jó „biológus”-tanár, mivel jól tudja a biológiát, pedig alig képes arra, hogy szakszerű magyarázatát adja, miért nem tanulják tanítványai szívesen a biológiát, vagy miért nem fejlődik megfelelően például a rendszerező képességük.

Az értékekhez attitűdök kapcsolódnak, amelyek mint reakciósémák, készenléti állapotok közvetlenül befolyásolják a pedagógusoknak a gyerekekhez való viszonyát, a gyerekekre vonatkozó döntéseiket, céltételezéseiket, értékeléseiket. Pedagógusaink különösképpen előítéletesek a hátrányos helyzetben lévőkkel, a lassan és a nehezen nevelhetőkkel szemben. Félnek a nehéz esetektől. Kudarc esetén a pedagógus gyakran nyúl a felelősség-áthárítás eszközéhez, s a gyereket vagy a családját teszi felelőssé az eredménytelenségért. Egy másik negatív attitűd: a gyermek teljesítőképességének a kétségbevonása. Gyakori a gyermeket nem emberszámba vevő, a gyermeket lenéző magatartás, a szakmai felkészületlenségből származó türelmetlenség. Még gyakoribb a gyermekkel szembeni rejtett agresszió, amely a verbális nyelvhasználat mellett a hanghordozásban, a tekintetben, a mimikában jut kifejezésre.

Az értékközvetítő és képességfejlesztő iskola olyan szakembert követel, aki amellett, hogy lelkileg egészséges, ért a szervezéshez, az előrelátáshoz, az elemzéshez; jó kommunikátor. Biztonságos döntéshozó, eligazodik az értékek világában. Képes különböző pedagógiai paradigmákban gondolkodni; kompetens különböző pedagógiai programok, módszerek értékeinek megítélésében; jó diagnoszta; elismeri, hogy műhibákat követhet el; sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem akar a felelősség alól kibújni; jogérzéke fejlett; informáltsága és szellemi nívója révén nyitott a filozófiára, a tudományokra és a művészetekre; kész elsajátítani mind az egyéni, mind a csoportos alkotáshoz és adaptáláshoz szükséges attitűdöket és képességeket.

Felhasznált irodalom

Gábrity Molnár Irén (2008), Oktatásunk látlelete, Fórum Könyvkiadó, Újvidék és Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka, 137-145. o.

Internet: http://pihgy.hu/files/A%20IV.%207_Pedag%C3%B3gus%20az%20isk%20folyamatban.doc2009.11.05.

LegfRiSSebb
 Chain reaction - Láncreakció

Simone Elkeles imád izgalmas és romantikus könyveket írni a tinédzsereknek, és imád rajongóival találkozni.

Búcsú Márqueztől

A kolumbiai és a mexikói kormány tagjai - élükön az elnökökkel - álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett.

westbook.eu