A legtöbb lehetőséget a projektoktatásban látom

- Nehéz lehet a gyerekek érdeklődésének felkeltése és fenntartása. Közel három évtizede ezt teszi, elárulná az Ön receptjét?

- A legjobb módszer: a felfedező jellegű oktatás. Ha a gyerek maga jön rá a kívánt tartalomra. Interaktív módszernek is nevezhetném. A pedagógustól állandó felkészültséget igényel, s azt mondanám: több sávon futó munkát; differenciált oktatást, ahol a gyengék, a közepesek és a kiválók haladását külön kell figyelni, számontartani és fejleszteni.

- Az elmúlt időszakban sokat változtak a gyerekekhez való hozzállásról, a hozzájuk való viszonyulásról vallott nézetek, elvek. Ragaszkodik a hagyományos módszerekhez, megoldásokhoz, vagy szívesen újít?

- Ami a hagyományokat, a hagyományos módszereket illeti, az a véleményem, hogy nem kell teljesen hátat fordítani a réginek ítélt oktatási módszereknek, mert a tanulók közötti különbségek ezt kívánják. Hiába tartjuk ma pl. az olvasás tanításában avitt módszernek a képolvasást, ha vannak olyan egyedi esetek, ahol csak ez mutatkozik sikeresnek. Ha egy gyerek így képes megtanulni olvasni, akkor vele a képolvasást vagy a szótagolvasást kell gyakorolni. Ami az újításokat illeti: én a legtöbb lehetőséget a projektoktatásban látom, amikor is egy választott témát dolgozunk fel minden tantárgyból, s így nagyszerű korreláció jön létre a különböző diszciplínák között. Vannak olyan tankönyvek is az alsóban (s biztos a fölsőben is!), amelyek már megfelelnek az ilyen típusú oktatásnak is.

- Az Ön véleménye szerint a szerbiai oktatási rendszer a kezdeményezőképességnek és a tanári kreativitásnak mekkora teret engedélyez?

- Egy kreatív, nyitott szemléletű pedagógusnak maximális szabadsága lehet. Nem létezik, hogy a tantervekben nem találhatunk olyan szempontokat, amelyek révén sajátos, más és szabad tartalmakkal bővíthetjük, tágíthatjuk a kereteket. Ha valamit megfontoltan, jó okkal, jól és eredményesen végezünk, nincs olyan orgánum, tanfelügyelő vagy bármilyen intézmény, amely előtt ne tudnánk igazolni a munkánkat. Persze egyszerűbb, ha csak ragaszkodunk az előírásokhoz...

- Ugyanez vontakozik a tananyagra, a tankönyvekre is?

- Jól kell ismerni a tananyagot és a rendelkezésünkre álló tankönyveket. Emellett minden új technikai és elektronikai vívmányhoz is valamilyen jártasságot kell szerezni. Nem lehet a krétával történő írást erőltetni (egyáltalán felmerült-e már valakikben a kérdés, minek a gyerekekkel krétával táblára íratni, hiszen soha sehol nem fog krétával írni?!), ha már majdnem mindenki számítógéppel ír. Persze meg kell tanulni a kézírást, de harmadik osztálytól kezdve nyugodtan és sikerrel bevetem a számítógépet az oktatásba. De az első két osztályban is alkalmazom a számítógép lehetőségét. Kivetítővel dolgozom. Egyidőben nagy törekvés mutatkozott a magyarországi tankönyvek használatára. Szinte olyan vélemény alakult ki, hogy csak onnan származó tankönyveket kell használni. Hát ez nem igaz. Ami magyarországi, nem okvetlenül jobb az itteninél, a mi (kisebbségi) szükségleteinkhez mért tankönyveknél. Szerintem már a másodiktól kezdődően nem lehet sikerrel felhasználni a magyarországi tankönyveket. Viszont, a tanítónak szüksége van minél többféle kiadású és fajtájú tankönyvre. A tanító jól ki tudja választani, hogy egy-egy anyagrésznél milyen típusú feladatokra van szükség gyakorlásként.

- Hogyan értékelné a rendelkezésre álló szakmai továbbképzéseket?

- Tömérdek továbbképzés és szeminárum áll rendelkezésünkre. El kell menni, jelentkezni kell ezekre. Azokra is, amelyek nem pontszerző jellegűek. Pl. egy tudományos tanácskozást meghallgatni miért nem számít továbbképzésnek?

- Ön hogy érzi, kitől és milyen segítségre, támogatásra számíthat a pedagógus?

- Itt is törvényadta lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Mi az, hogy nem használhatjuk az informatikai-elektronikai eszközöket, mert nem rendelkezik vele az iskola, vagy nincsenek szótáraink, könyveink, segédeszközeink? Ez nem igaz. Én rendszeresen benyújtom az igazgatónak, pedagógiai tanácsnak, iskolaszéknek stb., hogy mire van szükségem a tanításhoz, s mondhatom, hogy eddig maradéktalanul meg is kaptam, amit akartam. Soha nem mondta az igazgató, hogy nem veszik meg a szükséges szótárakat, helyesírási szabályzatokat, könyveket, tanulási segédeszközöket, sőt, külön számítógépet is kaptunk az alsós osztályok számára. Az informatikus pedig minden szükséges programot beszerez, anyagot letölt, beszerkeszt, létrehoz, amire szükségünk van.

- Az elmúlt több mint húsz évben érezte-e úgy, hogy belefásult a tanító munkába?

- Nem kell megengedni magunknak, hogy ne kövessük az új szakirodalmat, hogy ne ismerjük a kortárs irodalmat stb. Hogy ne tudjuk, milyen új módszerek és eredmények vannak, s hogy ezeket ne próbáljuk ki...

- Nagyon sok felelősség hárul a pedagógusokra, sokan elvárják, hogy az iskola, a tanító, a tanárok neveljék a gyereket...

- Igaz, hogy a pedagógus – a mai világban – sokszor több időt tölt (az alsóban mindenképp!) együtt, egy helyiségben, együtt dolgozva a tanulókkal, mint a család, a szülők, de ez nem azt jelenti, hogy a tanító leveszi a család válláról a nevelési és oktatási gondok egészét. A pedagógus alapvető viselkedési normákat közvetít, elsajátíttat bizonyos szokásokat: de a gyereket elsősorban a szülőknek kell nevelésben részesíteni. A pedagógus a saját gyerekét nevelheti csak teljességgel.