Kezdő tanárként nagy izgalommal töltött el, amikor új osztályt kaptam, és bevallom őszintén, a lámpaláz sem maradt el. Többéves tapasztalattal talán már könnyebb egy kicsit tervezni, belépni az osztályba az első órán, barátságos hangulatot kialakítani, és megbeszélni a munkafolyamatot a gyerekekkel. Az idén ismét új osztályokat veszek a „szárnyaim alá”, és a tervezés már egy ideje folyamatban van, a konkrét előkészületeket pedig a napokban kezdem.

Az első hetekben olyan ölteteket alkalmazok, amelyek a következő szükségleteken alapulnak: 1) segíteni a diákot a különböző típusú osztályok/iskolák közötti váltásban (pl. alsóból felső osztályba, vagy általánosból középiskolába induláskor), valamint a nyári vakáció és táborok utáni iskolakezdéskor 2) a diákok figyelmének a konkrét tanulási helyzetre, azaz az iskolai órára való irányítása 3) az intellektuális kíváncsiság felébresztése 4) az újoncok és a tantárgy tanulásában kezdő tanulók támogatása 5) a diákok ösztönzése az aktív részvételre a tanulásban 6) az osztályközösség építése, és a közösségérzés fejlesztése. (Povlacs alapján)

A sikeres iskolaév megalapozását néhány szempont alapján készítem elő, amelyeket nyelvi és nyelvtanári tanulmányaim, valamint nyelvtanári és osztályfőnöki tapasztalataim alapján állítottam össze. A szempontok zömét alkalmazni szoktam az általam már tanított osztályok óráin is.

A pszichológusok szerint korunk egyik leggyakoribb lelki betegsége az identitászavar, ami az emberi fejlődés során mindenkor létezett, ma azonban fokozott veszélyt jelent, mert „a párhuzamos identitás világban élünk”^[1].

Az is közismert tény, hogy az emberi társadalmakban és az egyén gondolkodásában is többféle azonosságtudat, identitás él együtt egy időben: azonosságtudat a családdal, „vallási, felekezeti identitás, létezik azonosságtudat az azonos etnikumhoz tartozók körében, állampolgári tudat és egy globális azonosságtudat” is^[2].

Az „azonosulás” egyúttal megkülönböztetés is a másiktól. Szinte mindenféle identitás egyik alapeleme a másik embertől való megkülönböztetés. Szerbia a különböző nemzetek, az eltérő vallások országa, nem beszélve arról, hogy a szociális identitások különbözősége is igen nagy. Napjainkban ezzel kapcsolatban a politikusok és egyes médiumok gyakran összetévesztik az államot a nemzettel, és azt hiszik: az államhatárok esetleges „feloldásával” megszűnnek majd a nemzeti-etnikai különbségek is.